Párkapcsolatban teljesen normálisan adódó időről időre visszatérő problémák vannak... ilyen például a: mennyit, hogyan, hol legyünk kettesben, amit távkapcsolat esetén akár 3-4 helyszínre is érteni lehet...
Hosszú ideje már nem voltunk barátnőmmel semerre, így hát tegnap kitaláltam elméleti síkon, hogy milyen frankó lenne körbenézni egy hétvégée alatt itt három fővárosban, Budapest-Bécs-Pozsony... mára addig jutottam, hogy egyik ismerőssel el is kezdtem átbeszélni hogy ha kocsival megyünk négyen, pozsony melletti szállással (szombat estére), akkor körülbelül az egész szombat reggeltől-ebédig Bécs, majd koradélutántól estig Pozsony, megpihenés után másnap vissza Budapest történet kettédobva, mert a csajok mégse fizessenek, meg van 30-35ezer Ft-ból.
És innentől jön a szokásos párbeszéd:
- Szia két hét múlva lenne kedved kirándulni Béláékkal?
- Nem.
Innentől kezdve már kurvára nem érdekel a történet, mert elsőre Nemet mondani...legalább egy annyi után hogy még is mi lenne a program érteném, de igy elsőre nem már nem tetszik.
Mondom jó, akkor nem megyünk. És ennyi. Elköszönünk.
Második felvonás 5 perccel később. Mialatt én átgondolom, hogy jó lehet hogy nekem sem esne jól ha így bemondanának egy lefixtálnak tűnő programot, hogy márpedig akkor 2 hét múlva hétvégén mi lesz. Na mindegy, jön a hívás.
Lenyugodtam-e?... eddig is nyugodt voltam, csak elképzeltem hogy milyen fasza lesz aztán porrá lett zúzva az egész egy tized másodperc alatt... Témaváltok mert már nem is akarok ezzel foglalkozni...
3. felvonás. 2 órával később épp vacsorát készítek:
- Szia, egyébként milyen program lett volna?... elmondom kis vonakodás után hogy mithogy találtam / tunk ki, és hogy azért mennénk négyen mert akkor jobban ki jön minden. Az egész hercehurca benzin + pályamatricákat nézve valahol 18.000 körül lehet. A szombati szállás vacsorával körülbelül 8.000-10.000 4 főre, és az hogy sétálunk egyet Bécs meg Pozsony belvárosában igaziból nem kerül semmibe... ha meg kell valami hát ott a bankkártya nem halunk bele. Mindegy... igaziból miután tálaltam a sztorit, jött az amit tudtam már délután óta hogy nem fogok elkerülni.
- Kár hogy nem a kettesben töltött időnkhöz tervezel programokat ilyen ügyesen.
Sejtettem, hogy innen fúj a szél, úgyhogy vissza is kérdeztem hogy akkor menjünk ketten? Nem, nemazért...CSAK ... és ez az a tipikus női fordulat ahonnan kezdve megbaszhatod. Jól figyelj mindig a csak-ok utáni részre! CSAK... máskor kettőnknek is kitalálhatnád, de ha akarsz menj el nyugodtan.
A dupla csapda tipikus esete... mindenesetre megmondtam hogy alapból kettőnkre volt kitalálva, de ma átgondoltam és arra saccoltam hogy nem lesz baj ha négyen megyünk, merthát mi ffiak nem abból indulunk ki, 1 pár pluszban az BAJ, hanem plusz lehetőség... amíg a csajok csacsognak a sétálóutcán a kirakatok előtt addig mi a saját témáikon okoskodhatunk, este ha a csajok álmosak az egész napos cirkálástól, mi még lemehetünk meginni egy sört. PONT.
Nem ugyan az a kibaszott kiindulási szempont, és innentől kezdve lehet olyan de olyan szépen elbeszélni egymás mellett, amire jelen esetben csak azért nem került sor, mert már nem elsőre futottunk át ezen a történeten...
Namost egyedül nyílván nem fogok elmenni, mivel mint említettem távkpcsolatban vagyunk együtt immáron bő 5 éve, minden hétvégét ki kell használni az együttlére amit csak lehet. Viszont azért visszakérdeztem hogy Ő mikor talált ki kettesben töltött időhöz programot... mert mondom elég rég én úgy emlékszem. Hát hogy ő mondta hogy menjünk színházba...
Igen. Tényleg mondta. Csak egy apróságot nem, mikor, melyikhétvégén, melyik városban melyik színdarabot nézné meg ... Innentől kezdve mondtam neki, hogy ha ilyen irányú igényei vannak, nyugodtan mondja meg hogy mikor hova lenne kedve elmenni, mert én is szeretem a színházakat, csak akkor legyne fix a dátum, és a helyszín, a jegyek pedig el lesznek intézve bőven addig az időpontig.
Én most ajánlottam egy fix programot, fix idővel, igaz nem kettesben. És innen is látszik, hogy szimplán értelmezési és kommunikációs részleteken hogy el lehet jutni a kiborult sótartótól, odáig, hogy tudodmit elköltözök... vagy valami hasonló.
Türelem, őszinteség, és rengeteg odafigyelés... na meg értelmes, sértődésmentes kommunikáció szükséges ahhoz hogy egy kapcoslat akár táv akár nem fenntartható legyen hosszútávon...akár baszogatják emiatt egymást a pasik hogy "papucs vagy" akár nem, ettől még tapasztalataim szerint a történet ennyiről szól... minden esetben.
Hosszú ideje már nem voltunk barátnőmmel semerre, így hát tegnap kitaláltam elméleti síkon, hogy milyen frankó lenne körbenézni egy hétvégée alatt itt három fővárosban, Budapest-Bécs-Pozsony... mára addig jutottam, hogy egyik ismerőssel el is kezdtem átbeszélni hogy ha kocsival megyünk négyen, pozsony melletti szállással (szombat estére), akkor körülbelül az egész szombat reggeltől-ebédig Bécs, majd koradélutántól estig Pozsony, megpihenés után másnap vissza Budapest történet kettédobva, mert a csajok mégse fizessenek, meg van 30-35ezer Ft-ból.
És innentől jön a szokásos párbeszéd:
- Szia két hét múlva lenne kedved kirándulni Béláékkal?
- Nem.
Innentől kezdve már kurvára nem érdekel a történet, mert elsőre Nemet mondani...legalább egy annyi után hogy még is mi lenne a program érteném, de igy elsőre nem már nem tetszik.
Mondom jó, akkor nem megyünk. És ennyi. Elköszönünk.
Második felvonás 5 perccel később. Mialatt én átgondolom, hogy jó lehet hogy nekem sem esne jól ha így bemondanának egy lefixtálnak tűnő programot, hogy márpedig akkor 2 hét múlva hétvégén mi lesz. Na mindegy, jön a hívás.
Lenyugodtam-e?... eddig is nyugodt voltam, csak elképzeltem hogy milyen fasza lesz aztán porrá lett zúzva az egész egy tized másodperc alatt... Témaváltok mert már nem is akarok ezzel foglalkozni...
3. felvonás. 2 órával később épp vacsorát készítek:
- Szia, egyébként milyen program lett volna?... elmondom kis vonakodás után hogy mithogy találtam / tunk ki, és hogy azért mennénk négyen mert akkor jobban ki jön minden. Az egész hercehurca benzin + pályamatricákat nézve valahol 18.000 körül lehet. A szombati szállás vacsorával körülbelül 8.000-10.000 4 főre, és az hogy sétálunk egyet Bécs meg Pozsony belvárosában igaziból nem kerül semmibe... ha meg kell valami hát ott a bankkártya nem halunk bele. Mindegy... igaziból miután tálaltam a sztorit, jött az amit tudtam már délután óta hogy nem fogok elkerülni.
- Kár hogy nem a kettesben töltött időnkhöz tervezel programokat ilyen ügyesen.
Sejtettem, hogy innen fúj a szél, úgyhogy vissza is kérdeztem hogy akkor menjünk ketten? Nem, nemazért...CSAK ... és ez az a tipikus női fordulat ahonnan kezdve megbaszhatod. Jól figyelj mindig a csak-ok utáni részre! CSAK... máskor kettőnknek is kitalálhatnád, de ha akarsz menj el nyugodtan.
A dupla csapda tipikus esete... mindenesetre megmondtam hogy alapból kettőnkre volt kitalálva, de ma átgondoltam és arra saccoltam hogy nem lesz baj ha négyen megyünk, merthát mi ffiak nem abból indulunk ki, 1 pár pluszban az BAJ, hanem plusz lehetőség... amíg a csajok csacsognak a sétálóutcán a kirakatok előtt addig mi a saját témáikon okoskodhatunk, este ha a csajok álmosak az egész napos cirkálástól, mi még lemehetünk meginni egy sört. PONT.
Nem ugyan az a kibaszott kiindulási szempont, és innentől kezdve lehet olyan de olyan szépen elbeszélni egymás mellett, amire jelen esetben csak azért nem került sor, mert már nem elsőre futottunk át ezen a történeten...
Namost egyedül nyílván nem fogok elmenni, mivel mint említettem távkpcsolatban vagyunk együtt immáron bő 5 éve, minden hétvégét ki kell használni az együttlére amit csak lehet. Viszont azért visszakérdeztem hogy Ő mikor talált ki kettesben töltött időhöz programot... mert mondom elég rég én úgy emlékszem. Hát hogy ő mondta hogy menjünk színházba...
Igen. Tényleg mondta. Csak egy apróságot nem, mikor, melyikhétvégén, melyik városban melyik színdarabot nézné meg ... Innentől kezdve mondtam neki, hogy ha ilyen irányú igényei vannak, nyugodtan mondja meg hogy mikor hova lenne kedve elmenni, mert én is szeretem a színházakat, csak akkor legyne fix a dátum, és a helyszín, a jegyek pedig el lesznek intézve bőven addig az időpontig.
Én most ajánlottam egy fix programot, fix idővel, igaz nem kettesben. És innen is látszik, hogy szimplán értelmezési és kommunikációs részleteken hogy el lehet jutni a kiborult sótartótól, odáig, hogy tudodmit elköltözök... vagy valami hasonló.
Türelem, őszinteség, és rengeteg odafigyelés... na meg értelmes, sértődésmentes kommunikáció szükséges ahhoz hogy egy kapcoslat akár táv akár nem fenntartható legyen hosszútávon...akár baszogatják emiatt egymást a pasik hogy "papucs vagy" akár nem, ettől még tapasztalataim szerint a történet ennyiről szól... minden esetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése