De kurva lelkes vagyok hogy megint írok. (majd az idő múlásával apad ez ...)
Ja meg unatkozok is. Munkaidőben?? Ha kétszer megkérdeztem hogy mit csináljak és éppen nem tudják, még annak ellenére sem erőltetem tovább a dolgot hogy még próbaidőn vagyok. Lehet, hogy amit délelőttre kaptam úgy gondolták kitart egész nap... ha így gondolták akkor ne lottózzanak a héten :)
Az hogy miért éppen a spórolás jutott eszembe, mint téma nagyon egyszerű. Elég sok benyomás ért mostanában ezzel kapcsolatban.
Tisztázzuk, elég jól takarékoskodónak tartom magam. Szerencsére van is miből. Viszont a kicsiből is tudtam és többől is tudok. A takarékoskodás alapjában véve egy bizonyos szintig pénz kérdése. A bekezdést summázhatnám, úgy hogy "Aki nem tud takarékoskodni 250.000-ből az nem fog tudni 350.000-ből sem *". És akkor nézzük a csoportokat amiket eddig sikerült feltérképeznem természetesen a teljesség igénye nélkül.
1. Észnélkül hitelherdáló: Őt tényleg nem érdekli, hogy mi mennyibe kerül és milyen kamatra adják a hitelt a lényeg hogy neki mindig minden azonnal KELL. És ennek fényében a megtakarítást mint szót nem is ismeri.
2. Amíg van költ: Ő a tipikusan az "addig nyújtózkodj amíg a takaród ér" mondás jellemez. Viszont minden egyes hónapban centire meg van a takaró széle. A megtakarítás szót ismeri, de általában csak sopánkodás közben használja. Átmeneti megtakarításai melyek az egy egy nagyobböszegű bevételéből származik, általában váratlan kiadásait fedezik. Néha ráveszi magát arra hogy kiadásait részletesen figyelemmel kövesse, de az abból levont konklúziót nem alkalmazza a későbbiekben.
3. Jut is marad is: Arany középút. Pontosan tudja kontrolálni kiadásait és bevételeit, esetenként felmerülő alkalmi kiadásainak kompenzálására is képes. A szeme előtt lebegő célok könnyedén felülbírálják az olyan eseti pénzköltési lehetőségeket amelyeket mellőzni tud. Életvitelét nem jellemzi nélkülözés semmilyen szinten hiány.
4. A több kevesebb: Többet takarékoskodik de kevesebbet él. Ha elmegy nyaralni vagy kirándulni az utolsó Forintig / Euroig kiszámolja a benzint, és hogy belefér e egy gombóc fagyi a kasszába. Jobbik esetben visszatér az előbbi csoportba, rosszabban megy egyenesen tovább az alábbiba.
5. Spóroljunk magunkon: Irdatlan szarevő. Inkább nem költ magára, sem ruhailag sem egészségileg, sem más téren. Szórakozni nem jár, minden kiadását az épelméjűség határain túl minimalizálja. Ha az "az vagy amit megeszel" mondás teljesülne egy rakár Tecsógazdaságos trutyivá slattyanna.
Én valahol a 3-4 között érzem magam. Viszont ismertem embereket akik az 1-es és 2-es csoportba sorolhatóak. A legrosszabb az egészben hogy a például a Provident és a hozzá hasonló "tuti" 400%-os THM-mel dolgózó társaságok segítik is ezeknek a csoportoknak a gyarapodását.
*teszem hozzá erre a szintre én is a havi 60-70.000-ről küzdöttem fel magam öt lépcsőben ...
Ja meg unatkozok is. Munkaidőben?? Ha kétszer megkérdeztem hogy mit csináljak és éppen nem tudják, még annak ellenére sem erőltetem tovább a dolgot hogy még próbaidőn vagyok. Lehet, hogy amit délelőttre kaptam úgy gondolták kitart egész nap... ha így gondolták akkor ne lottózzanak a héten :)
Az hogy miért éppen a spórolás jutott eszembe, mint téma nagyon egyszerű. Elég sok benyomás ért mostanában ezzel kapcsolatban.
Tisztázzuk, elég jól takarékoskodónak tartom magam. Szerencsére van is miből. Viszont a kicsiből is tudtam és többől is tudok. A takarékoskodás alapjában véve egy bizonyos szintig pénz kérdése. A bekezdést summázhatnám, úgy hogy "Aki nem tud takarékoskodni 250.000-ből az nem fog tudni 350.000-ből sem *". És akkor nézzük a csoportokat amiket eddig sikerült feltérképeznem természetesen a teljesség igénye nélkül.
1. Észnélkül hitelherdáló: Őt tényleg nem érdekli, hogy mi mennyibe kerül és milyen kamatra adják a hitelt a lényeg hogy neki mindig minden azonnal KELL. És ennek fényében a megtakarítást mint szót nem is ismeri.
2. Amíg van költ: Ő a tipikusan az "addig nyújtózkodj amíg a takaród ér" mondás jellemez. Viszont minden egyes hónapban centire meg van a takaró széle. A megtakarítás szót ismeri, de általában csak sopánkodás közben használja. Átmeneti megtakarításai melyek az egy egy nagyobböszegű bevételéből származik, általában váratlan kiadásait fedezik. Néha ráveszi magát arra hogy kiadásait részletesen figyelemmel kövesse, de az abból levont konklúziót nem alkalmazza a későbbiekben.
3. Jut is marad is: Arany középút. Pontosan tudja kontrolálni kiadásait és bevételeit, esetenként felmerülő alkalmi kiadásainak kompenzálására is képes. A szeme előtt lebegő célok könnyedén felülbírálják az olyan eseti pénzköltési lehetőségeket amelyeket mellőzni tud. Életvitelét nem jellemzi nélkülözés semmilyen szinten hiány.
4. A több kevesebb: Többet takarékoskodik de kevesebbet él. Ha elmegy nyaralni vagy kirándulni az utolsó Forintig / Euroig kiszámolja a benzint, és hogy belefér e egy gombóc fagyi a kasszába. Jobbik esetben visszatér az előbbi csoportba, rosszabban megy egyenesen tovább az alábbiba.
5. Spóroljunk magunkon: Irdatlan szarevő. Inkább nem költ magára, sem ruhailag sem egészségileg, sem más téren. Szórakozni nem jár, minden kiadását az épelméjűség határain túl minimalizálja. Ha az "az vagy amit megeszel" mondás teljesülne egy rakár Tecsógazdaságos trutyivá slattyanna.
Én valahol a 3-4 között érzem magam. Viszont ismertem embereket akik az 1-es és 2-es csoportba sorolhatóak. A legrosszabb az egészben hogy a például a Provident és a hozzá hasonló "tuti" 400%-os THM-mel dolgózó társaságok segítik is ezeknek a csoportoknak a gyarapodását.
*teszem hozzá erre a szintre én is a havi 60-70.000-ről küzdöttem fel magam öt lépcsőben ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése