2009. augusztus 31., hétfő

MLM - paradox

Volt szerencsém együtt dolgozni egy MLM-rendszert építő csoport "vezetői"-körével... Egyszerűen zseniális, hogy minden egyes megbeszélés alkalmával megpróbálják az embert beszervezni. Mindig jöttek a változatosnál változatosabb történetek arról, hogy ki hogyan lett szinte teljesen véletlenül havonta több ezer dollárt kereső már-már milliárdos csemete.

Egyik kedvenc történetem az volt, amikor az egyik Baján dolgozó üzletkötő-hálózatépítő (milyen szenzációs munkakör megnevezés...) kolléga az egyik ismerőse olyan rosszul állt anyagilag, hogy már 2 hónap óta nem tudta fizetni az albérletét, amikor is épp egy munka vállalásával lehetősége lett volna arra, hogy ezt elkezdje tisztázni a tulajjal a következő havi fizetéséből. De delikvensünk nem volt ilyen buta! Ő bizony tökös legény módjára megmondta a tulajnak hogy még a következő fizetéséből képtelen törleszteni és belépett a rendszerbe. És csodák csodája, elkezdte építeni a saját üzletét és a fél éven belül, nemcsakhogy rendezte a tartozását, vett saját lakást, és kocsit is.

- TÁDÁMM, na akkor nem gondolod meg magad biztos nem lépsz be?
- Nem köszönöm.

Más alkalommal hallhattam emberről aki semmi mást nem csinált, csak belépett, majd úgy épült az üzlet, hogy alá is került ember aki nagy hálózatot épített, ő meg kihasználva a lehetőséget a másik ágra belépítette az egyik családtagját, és így jogosultá vált a csoportjövedelemre. Havi félmilliókat visz haza!

Én barom még ezek után is ragaszkodtam, ahhoz, hogy úgy gondolom "sajnos" nekem erre nincs elegendő mennyiségű időm, energiám(, na meg persze kedvem sem...).

A legviccesebb az egészben az, hogy az egész "üzletnek" a szlogenje az "Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk!". Nem értem hogy miért nem veszik észre hogy hétvégéről hétvégére éjszakábanyúlóan szervezkednek, a hétköznapjaik majdhogynem 0-24-ben munka... De az is lehet, hogy csak én vagyok túl MLM-ellenes :)


2009. július 20., hétfő

relatív idő

van amikor egy hét kevesebb mint 72 óra alatt elmúlik.

2009. július 17., péntek

költői kérdés



Mit lehet tenni akkor....

amikor tudod, hogy valakinek már kevesebb mint egy hete van hátra az életéből?


2009. július 6., hétfő

Más faszával

Van egy csajszi, aki így gyakorlatilag lassan két év alatt úgy elszállt a búbánatos picsába hogy az ember ritkán lát ilyet... Megér egy bejegyzést.

Igaziból tudni kell, hogy azok az emberkék akik itthon elvégeznek X főiskolát merthogy a diploma csak kéne, aztán elmennek külföldre pincérkedni nem nagyon nyerik el elismerésemet. És leginkább akkor nem, ha meg se próbált élni az itthoni lehetőségekkel. De ez nem fő vonala a mostani okosságnak.

Szóval adott egy csajszi aki kijön a fősikoláról, és nem kap diplomát ugyanis nincsen nyelvvizsgája. Ígyhát megszületik a TERV. Irány a pasimmal anglia, ott majd összeszedem 1 év alatt a tudást és lenyelvvizsgázom. Hiba nincs az ötletben, bár az arra a kérdésre "Hogy miért nem tolsz itthon egy intenzív nyári angol kurzust, hogy őszre meglegyen a papírod?" adott válasz "Hát mert az nem úgy megy." nem elégített ki teljesen. De mindegy, tegyük fel hogy neki tényleg erre van szüksége ahhoz, hogy penge legyen.

A történethez ugyan nem szervesen, de hozzá tartozik hogy amikor kb 8 hónap után hazalátogatott először - merthogy időközben a (szerencsétlen) eljegyezte a lányt és ezt személyesen is ki kellett a barátnőknek hangsúlyozni - akkor már ég és föld volt ahhoz képest amikor kiment alig egy évvel korábban. Azt hogy az eljegyzést, a lány, a srác családja, netán maga a srác akarta jobban szintén nem az én hatásköröm eldönteni, a véleményem ettől függetlenül 45-45-10%-ot adna az előbbi felsorolás egyes elemeinek.

Naszóval hazajött a sokat látott kislány, akinek édeasanyukája a kintléte alatt egyszer biztosan meglátogatta, és körülbelül ilyen kéthónapra előre feltöltöm már a kislányom spájzát kaliberű bevásárlást fizetett. Amikor a csaj itthon volt, meg volt neki tiltva hogy költsön. Majd anyuci fedez mindent. A röpülőtől a köpülőig természetesen. Így aztán könnyedén repkedtek a "fisz-fasz tízezer", "egy deák kella bulira" és hasonló kaliberű dolgok, még ha nem is szó szerint. Meghát ő azért nayon büszke arra, hogy ugyan még mindig diploma nélkül de angliában felszolgál. És havonta akár 350-400ezret is megkeres! Ja hogy a nyelvvizsga? Hátőő majd igen.

A legjobb része ennek a történetnek hogy azóta eltelt egy év. Volt egy eljegyzési partyjuk + fogadásuk, kb olyan, mint amilyenre én az esküvőmet tervezem majd... és hát ki más fizette volna azt a rongyos pár száz ezret mint anyuci... "A kislányom eljegyzésének is legyen már megadva a módja" alapon. Ennek fényében a barátnők meg is lettek hívva. Mi a barátnők párjai nem. Ez annak fényében igazán vicces, hogy az ismerős párok mindegyike nagyságrendekkel több ideje van együtt mint a 2 éve tartó kapcoslatban élő lányka és fiú. Nem igazán hiányzott az életemből a bájcsevej, legalább megúsztam :)

Megpróbálok visszakanyarodni a fő fonálhoz. Tehát volt nemrég egy ilyen csakcsaj-buli amit a hazajövetelének megünneplésére hoztak össze, náluk, grillezés miegymás. Tavaly is volt egy hasonló, ahol az itthoniaktól beszedte a pénzt... merthogy anyukájának fontos az a zusammen 20e Ft, akkor amikor ő nagyságrendekkel többet költött el egyedül az otthontöltött 10 nap alatt. Idén beruháztak erre. És hát természetesen szóbakerült (szóbahozta) hogy milyen is lesz az esküvő, és hogy az egész az minimum két milla lesz, de hát most ő hamár a fasztudja milyen Cabrioval akar menni a templomba, akkor hagymenjen már azzal, még akkor is ha ezen a momentumon lehetne spórolni 400k-t. Kit érdekel az? Ja hogy az egészet anyuka finanszírozza, és hogy "úgyis visszajön"?

Amikor erre a pénzzel való dobálózásra a barátnők közül ketten egy erősen jogosan felmerülő "Nem érzed hogy ez mennyire sznob?" kérdést szegeztek neki... azt szépen elengedte a füle mellett és ment tovább az ömlengés erről arról és még amarról is.

Egyébkéntmeg innentől ki a faszomat érdekel hogy mennyibe kerül? Egyáltalán miféle ember az olyan akinek egyetlen témája az az hogy mikor hol kivel mennyi pénzt baszott el a (nem saját munkájával megkeresett) pénzből. Arról ne is beszéljünk hogy főhősnőnk eddig egyetlen partneréhez sem volt hűséges... Lesz itt még bazdmeg ahogy mondá a klasszikus...

Az meg hogy két év alatt angliában nem szedett össze elég tudást egy középfokú nyelvvizsgához...és így aztán továbbra is diplomanélkül végez egy szakmájába alig vágó valamiféle munkát, amitől azt érzi hogy ő bizony világotvált egyszerűen zseniális... zseniálisan szánalmas.

2009. május 14., csütörtök

mindennapi ebéd - elszállt seggarcok

Már egy ideje érlelődik ez a post, és kivételesen nem azokról az anyaszomorító seggfejekről szól akik képesek napi szinten gyorsétteremben ebédelni, hanem azokról akik így vagy úgy de a menzát választják.

Kurvára jókat tudok mosolyogni, amikor a már jól "ismert" sorban előttem v mögöttem álló arcok nekiállnak a rituálénak.

- Együnk menüt?
- Hülyevagy?? Ki az aki megeszi a Jókai babalevest dióstésztával?!?!
- Na nézzünk akkor valami emberit.

Milyen mázli hogy ez a menza ahova járok, egy csodás wellness meg edzőkomplexum aljában van, így aztán van WELLNES menü is. Hogy mitől wellness arról fingom nincs, mert a köretet a paraszt választja hozzá, ami rendre sültkrumpli... Bár nem igaz, mert az utóbbi időben elindult az egymásralicitálás már ami a köreteket illeti is.

Eddig a seggarcok már megszokott rendelések helyett - amelyek egyébként a mézesmustáros, hawaii, gyömbéreseperlekváros és gyakorlatilag bármilyen fantázianevű ésvagy feltétű CSIRKE volt körettel - úgy tűnik szintet léptek. Már nem érik be BÁRMIVEL merthát ha már álákárt akkor legyen húdeszájbabaszottmód álákárt, merthát miazhogy, és egyékbént is kivagyokén.
Múlktori kombó: Kérném akkor a párolt zöldséget, a csirkemellet, és rizst. Ja nem mégsem rizst nem, inkább egy tükörtojást, lehetne a tükörtojást különtányéron? És esetleg akkor úgy hogy a rizs helyett mégis inkabb sültkrumplit...

Nade a lényeg MA végre káröröm napja volt... egyébként ide kurvasok kibaszottul nagybetűs egyéniség jár, mert épp újságíró vagy akármi a lényeg hogy ha elég a fű és kiélheti rendelési hajlamát akkor nincs para... de ma valószínűleg a délelőtti feszültség túl sok lehetett mert miután rendelt féladag csirkemellet urasága egy kis combbal köretnek sültkrumplit, pároltzöldséget éshát egy kis sertésmájas rizottót, mert ez áma szájbabaszott welness akkor már nem volt más hátra mint ennek megfelelően a sor végén a hűtőből kanyarítson mellé egy fél literes Colat...merthát trendinek is lenni kell... amikor a pénztáros közölte vele hogy ez így 2000 Ft.

Leverte a víz... miazhogy a kisadag rizottó 450??? Ja merthogy az főétel és féladag... hátddeztneki miértnemmondták?

AZÉRT BAZMEG HOGY A MAGÁTÓL KIBASZOTTUL ELSZÁLLT SEGGFEJEK MINT TE BESZOPD A NÉGER FASZT, ANNYISZOR AHÁNYSZOR MEGÉRDEMLED! HA HA HA :DDD

ui.: Ennél már csak az a legjobb amikor az asztalhoz érve az egyik irdatlan erős hangon invitálja csordabeli seggarc partnereit egy "Na gyertek főzni" felkiátlással utlava arra hogy nem elégedett az étel hőmérsékletével és ő bizony megmelegíti mikroban... ÁJJE

2009. május 4., hétfő

Egyveleg

Mostanában elég sok dolog kap el így egyik pillanatról a másikra ami múltidézésre alkalmas... Legutóbb hétvégén voltam nyaralónkban, ahol még megtalálható a régi számítógépem, Amiga-500. Kurva jó érzés volt összepakolni, ráhangolni a TV-t és menni pár kört azzal a játékkal amit anno elsők között szereztem meg rá... 1990-es készítésű, és konkrétan pont ez az egyik ingame kép:
Na mindegy, kurva jó volt. Aztán összevissza történtek az események... voltunk strandon. Pihentünk a napon, és néha elmosolyodtam hogy milyen A kiinduló pontból milyen fázisokon keresztül hova tud eljutni az agyam. Lehet hogy szórakoztatja ilyenkor saját magát vagy a fene sem tudja. És a legjobb hogy most egy példát sem tudnék hozni.

Aztán grilleztünk is. Egyik barátom anyuja még gimiben halt meg mellrákban. Én muteromnak most van ez... egy évvel egy tüdős kör után. Nem jó érzés így a műtét előtt egy héttel, meg a szövettani eredmények előtt kb két hónappal lenni... gyakorlatilag egy éve minden hónapban van valami szarság ami ezzel hozható összefüggésbe. Eléggé rá tud telepedni az ember alaphangulatára ennyi idő alatt. És kb egyszer überpluszban vagyok máskor meg atom mínuszban. Nehéz akár egy héten keresztül végig konstans nullán maradni legalább... hiszen általában egy napon belül sem sikerül.

Ja meg igen játszottunk Tabu nevű társassal aminek kb annyi a lényege hogy ugy kell elmondani az adott szót hogy a mellette lévő 5 darabot tilos használni. Például ha az alvást kell akkor tuti hogy bennevan az 5 szóban az éjszaka, a pihenés, az ágy, a hálószoba és ehhez hasonlók. Jó játék elég jól elvoltunk vele.
Aztán anyáknapjára irány haza. Ájje. Tesóm intézett anyunak frankó ruhákat. Ami legalább meglepetés volt, nem úgy mint a virág amit kinézett magának egy kertészetben :) A lényeg hogy örült.

Fura érzés hallgatni néha amikor ilyen "hosszabb" távú dolgokról beszél hogy majd ősszel, majd karácsonykor stb. Akarva akaratlan is az jut eszembe, hogy ő ezzel nyugtatja magát hogy adidgra már meg fog gyógyulni és minden király lesz. Minden bizonnyal így lesz, csak nekem meg a doki megmondta anno konkrétan hogy egy ilyen stádiumú szarsággal az 5 éven túli túlélés 40%. 1 év eltelt és kezdődik ez a bunkó szemétláda kör előről...

Ja mindig ugyanide jutok vissza. Basszameg. Nembaj ma egyébként sem volt valami izgalmas napom. Csak a fos ömlik mindenhonnan. De holnaptól tuti fasza lesz minden. Merthát másképp nem lehet :D

2009. április 9., csütörtök

vers mindenkinek

A vers ami szerintem tökéletesen leírja a következő mondást:

"Nem az az igazán erős, aki sosem esik el, hanem az, aki mindig talpra áll!"


Horváth István - Tornyot raktam


Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, mgcsókolta homlokomat.
„Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyxodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszáék megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!”
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.
(1942)

2009. március 31., kedd

Ésszel segíts

Kurvajó, hogy tök másról akartam írni aztán eszembejutott hogy egyik ismerőséknél esett meg. Öreg faterja a nőnek kint lakott még ilyen tanyavidék szerűségen... és kb ilyen 75-80 között lehetett.

A lényeg hogy egyik szülinapjára azzal lepték meg, hogy amíg az öreg ment reggel el a kórházba, addig ők egy kisebb brigáddal kimentek hozzá kitakarítottak, kirámolták a konyhát, átfestették azt a körülbelül 10 négyzetméteres helységet és szépen rendberaktak mindent.

Utána bementek az öregért és hazavitték. Igaziból nem tudott semmit szólni, persze megköszönte illendőségből... de aztán a halála után pár évvel a lánya is morfondírozott pár sort rajta, hogy "Lehet, hogy nem kellett volna?".

Azthiszem egyértelmű a válasz... mert habár jót akartak és a gesztus szép, az örök mondás mely szerint a " Pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve " érvényesült sajnos. Olyan "kacatokat, szemeteket" és társait takarítottak el, ami valószínűleg az öreg mindennapi életéhez tartozott, rengeteg emlék, esemény történet kötötte hozzájuk őket.

Egy kettétört csésze eléggé értéktelen, kukábavaló. Viszont ha azt egy olyan ember törte el aki már nincs velünk, akkor is élénken emlékezni fogunk arra pillanatra amikor eltörte, és hogy mi volt... Szóval körülbelül ilyen kaliberű szeméthalmot dobtak ki. Az újrafestést nem is taglalnám...

Csak, hogy valami személyes vonatkozása is legyen a postnak. Volt még eléggé rég egy JAPONA márkájú lengyelpiacos órám. Nagyapám vette. Miután használtam egy ideje a bőrszíj egyik fele megadta magát a csatnál és elszakadt.

Emlékszem amikor vittem neki megmutatni, hogy milyen katasztrófa történt, ő pedig megvarrta pár öltéssel. Nem volt valami szép, de tartós volt. Aztán pár hónap múlva meghalt nagyapám. A karórám működött, az öltések pedig megmaradtak. Amígnem egy osztálykirándulás alkalmával bele nem nyúltam a patakba, karomon az órával... Megadta magát újfent, és hazaérvén édesanyám vitte az óráshoz.

Miután elkészült, anyum mutatta, hogy hát még az az elszakadt-megvarrt pánt is le lett cserélve...

Nem tudom hogy ő kérte, vagy az órás volt túlbuzgó. De kurvára nem is ez a lényeg ...

2009. március 19., csütörtök

Piroska és a farkas - 2009

Ígérem nem fogom teletenni a blogot mindenféle videókkal, de ennek nem tudtam ellenállni :)


Mindig van egy okosabb - pénzügy

Hm, úgylátszik tényleg kurvul a világ, és még nem ért a végére... minden továbbra is - és egyre jobban a pénz körül forog. És persze mindig mindenki mindent jobban tud.

Történt hogy két héttel ezelőtt vásároltam részvényeket magamnak 1580 Ft-os átlagáron. Tegnap beszélek egyik ismerősömmel és szóba kerül a téma. Azt mondja. Hát jó drágán vetted. Mondom, igen tudom volt olcsóbb is. 1350 körül stabilan be lehetett volna szállni, de ha nem hetekben gondolkodom nem hiszem, hogy az a 230 Ft-os differencia fog számítani. Erre próbál meggyőzni, hogy de hát most úgyis esni fog lefelé az árfolyam akkor kell bevásárolni... ekkor már némi cinizmussal kérdeztem vissza arra, hogy és ő mennyiért fog vásárolni magának?

Ja, hogy nem? Akkor miről pofázol bazmeg. Venni kéne..., Úgy hallottam... és társai. Nincs ilyen.

Döntsd el mit csinálsz, vállald a kockázatot a felelőséget. Ne akarjunk már mindig mindenért mást OKOLNI.

Kurva egyszerű, hogy megkérünk valakit hogy találja ki nekünk a megoldást a pénzügyeinkre, aztán ha valami máshogy sül el,
mint ahogy terveztük - mert teszemazt közbejön egy világválság (de hogy hétköznapibb legyek, a befektetési szolgáltató módosít vmilyen szerződési feltételen pl ) - lehet anyázni hogy merajóska, meraferi, meramari ...

Szóval, kedves kényelmes petyhüdt embertársak. Felelősségvállalásra fel. És akkor elég ha magunknak osztunk le egy pofont.

Ja ma emelkedett a részvény ... 1730-on zárt. Még jó hogy elkezdett zuhanni...

2009. március 10., kedd

Ebédidei szösszenet

Amióta az új munkahelyemen dolgozok új helyen is ebédelek... milyen egy elbaszott semmitmondó bevezetőmondat... na mindegy... a lényeg két kassza van. És az esetek 100%-ban tudok választani a 650 Ft-os 1-es illetve a 750 Ft-os 2-es számú menü között.

Lévén vannak étkezési utalványaim 500Ft-os tételekben, nem okoz számomra nehézséget kiszámolni hogy mindig legyen nálam 250 Ft apróban, hogy bármelyik menüt rugalmasan ki tudjam fizetni. Igen borravaló nélkül. Egyrészt, minek adjak borravalót amikor 5-10 perces sorbanállás után egy kasszásban ülő embernek fizetek? Másrészt meg a napi ebéd nem ugyanaz mint ha elmegy az ember egy étterembe.

Na a lényeg a lényeg ma merészeltem 10.000 Ft-os bankjeggyel fizetni, mellétoldva egy 50-essel a 650Ft-os menühöz.

Átnyújtom, mire kezdődik a párbeszéd:
- Ezt nem gondolod komolyan??? Nincs nálad kereken 650???
- Sajnos nincs. Általában kiszámolva hozom, de most csak így tudok adni.
- Hát ezt nem hiszem el előbb vitték el az összes apróm (céloz itt az 1000 Ft-os címletekre)... És mindjárt mehetek be újra.
- Sajnálom, de így adott ki a bankautomata. De legalább holnapra garantáltan lesz kerek összeg.
... majd leszámolja a majd 40 darab ezresből álló gubából az én 9 darabomat meg hozzá 2 darab kétszázas, és elbúcsúzunk.

Gondolkodtam hogy paraszt módon vigyek neki 750-et 5Ft-osokban, vagy előadjam neki az én vagyok a vevő, és az én kurva pénzemből is kapod a fizetésed... aztán úgy döntöttem hogy valószínűleg azért ilyen mert van elég baja egyébként is... nem kell hogy még én is paraszt legyek vele.

Az élet "nagy" problémái mi? ...

2009. március 8., vasárnap

Vonaton - Inetlligens csajok

Egyszerűen nem igen tudtam eldönteni milyen címet adjak ennek a posztnak, hogy jól leírja azt amit éreztem... közhelyeset hogy "Más tollával ne ékeskedj" stb. nem akartam... igaziból lehet hogy nem is erről van szó, csak szimplán némi fellengzős gőgös, egymásra licitálós párbeszédről.

Vonattal utazom mostanában sokat, általában telt ház. Másodosztály. 5-6 ember/ kabin. Az esetek 80%-ban kifogok két csacsogó barátnőt... tanulságos.

Múltkor egy 19 és 19.5 éves magyarázta egymásnak hogy a 20. szülinapjukat meg sem ünneplik... mert hát milyen öregek lesznek és ez tök gáz... Az egyiknek volt komoly kapcsolata... csak hát annyi fiú udvarolt neki a főiskolán.... és hát volt amelyik neki is tetszett... éppen ezen érdekes helyzetét elemezte a barátnőjével... meg másik 4 idegennel, akik csak füleltek... na mindegy. Inkább megmosolyogtató, mint szánalmas volt... és egyébként is a párkapcsolatról jó beszélni jó írni. Meg hát lehet rajta csámcsogni. Bulvár TOP.

A mostani alkalommal azonban a két leányzó inkább a 23-24 éves korosztályból került ki. Az egyik lány Szegeden jár egyetemre, utolsó éves, nevezzük Adrinak, a másik lány pedig Pesten jár jogra, legyen Fruzsina... igaziból csak azért hogy tudjak írni egy egy nagybetűt a párbeszédek mondatai elé. Valószínűleg elég rég találkozhattak mert kb. az elmúlt egy évről voltak lemaradva...

F: Na és mesélj mizujs, veled? Hogyhogy Pesten?
A: Háát itt lakom a barátomnál már 4 hónapja albiban, mert tudod utolsó félév, és nem kel túl sokat bent lenni egyetemen.
F: Húha ez komolyan hangzik! Mióta vagytok együtt?
A: 11 hónapja, mindjár egy évesek leszünk Pistivel.
F: És mit lehet tudni róla?
A: 26 éves, és ágazat vezető a Microsoftnál. - szinte félválról
F: Akkor igazi számítógépes mi?
A: Neem, nem kocka!... És veletek mi a helyzet?
F: Hát mi szétmentünk tavaly nyár elején.
A: Hogyhogy?
F: Á mindegy... így a jobb, már nagyona végét jártuk.
A: Értem. És most mit csinálsz?
F: Szakdolgozatot írom.
A: Már?? Ilyen hamar? Én le akarom tudni 2-3 hét alatt.
F: Áá az azért nem úgy megy ám. Nem szabad összecsapni.
A: Nem is összecsapni akarom, de nem akarok vele sokat tökölni.
F: Jó, hát mondjuk én nem is ilyen sejtekről meg amőbákról fogok írni... Azért a szociális háló feltérképezése, és a megfelelő jogszabályok megtalálása egy adott témához, elég nagy kihívás.
A: Nem tudom, Pisti azt mondta, hogy ő megírta 3 hét alatt
F: Hol végzett?
A:... városban a ... főiskolán
F: Hmm... ahhoz képest milyen sokra vitte, én mindig azt hallom hogy azon a fősikolán végzetteket nem keresik sehol, mert hogy az a fősuli egy szar...
A: Hát ő ügyes, meg megvolt a nyelvvizsgája is. Tök okos.
F: Hát a nyelvvizsga az manapság már kell azért.
A: Jó de érted milyen már, hogy ha tök tehetséges vagy, meg jó a szakmádban és pont a hülye nyelvvizsga miatt nem lesz diplomád.
F: Szerintem ha jó vagy a szakmában azért össze tudsz izzadni egy nyelvvizsgát is... meg hát ha mész külföldre akkor is jóljön az angol.
A: Jaja, az most is nyáron azért egyszer kétszer kellett...
F: Na? Mert hol voltatok.
A: Afrikában, 3 hétig.
F: Húú az majdnem egy hónap.
A: Jaja... úgy volt, hogy egy hétre megyünk, csak miután az utazási iroda kétszer elnapolta a turnust belemtunk és perrel fenyegettük meg őket hogy ez már nem állapot, és kaptunk két hét grátiszt Egyiptomba.
F: Dejóóó. Mi tavaly Görögországban voltunk.
A: Ti? Nem szakítottatok már?
F: Jaa, nem úgy, szüleimmel.
A: Mi idén megyünk Görögországba. Autóval. Pistinek van egy cabriója, és azzal.
F: Mi busszal voltunk, de kibírható azért. Viszont ha X városba mentek feltétlenül nézzétek meg a ... -t és a ....-t.
A: Okés, remélem jó időnk lesz és nem fog esni, ki akarom élvezni hogy cabrióval megyünk... nagyon várom már.
... ... ...

Nem is folytatom magát a párbeszédet, kb ezek a részek azok amik így megmaradtak bennem... És rájöttem, hogy áldom az eget hogy nem ilyen barátnőm van mint ez a szegény Fruzsinának elkeresztelt leányzó.

"Tanulságok" összevissza:

1) A Pistinek van egy Cabriója, elvitt téged Egyiptomba, elvisz téged Görögországba. És ehhez te mi a bánatos kurva anyádat tettél hozzá? Magadat.

Akkor viszont köszönjük a részvételt... Nem kell vetíteni, nem kell a parasztvakítás, és nem kell a sárbadöngölni az amúgy is épp "szingli" barátnőt... Bár tudom jól esett, láttam az arcodon.

Nem szeretem ha akárki, legyen az barát, barátnő, haver... azzal próbál magának nagyobb elismerést kicsikarni, mert hogy valamelyik ismerőse HOL MIT CSINÁL. Pisti a Microsoftnál ágazati vezető? Egészségére :) Én is pályáztam oda. (Ja és egyébként én is azon a főiskolán végeztem mint Pisti... Csak a bértárgyaláson nem tudtunk megeggyezni...). Már nem bánom... de tényleg nem, nem rossz helyeken sikerült elhelyezkednem így sem.

2) Az hogy hallassz valamit, hogy az a főiskola egy szar meg nem ér semmit. Még nem jelenti feltétlen azt. ...
Végiggondoltam hogy anno azon a főiskolán végzett ismerősök közül ki hova vitte a sors?
Vannak köztük Áruházigazgatók, Műszakvezetők, Vezető értékesítők, Vezető fejlesztők, Programozók, Logisztikai Managerek és sorolhatnám... nem kisebb cégeknél mint a Lear, RTL, Hervis, Auchan, Index, KÉSZ és társai. Aki akarja, és aki csinálja, az el is ér valamit. Nem attól leszel nagy Informatikus hogy napi 8 órában wowozol és pornót nézel felváltva a koleszszobában.

3) Azon a főiskolány a szakdogát tényleg meg lehet írni 3 hét alatt...
És nem azért mert nem kell letenni hozzá semmit az asztalra, meg mert "copypaste". Ha ügyes vagy és gyakori konzultációs időpontokat kérsz meg van az egész tök jól. Egyébként is ne hasonlítsunk össze egy jogon készített szakdolgozatot, se informatikus, se biologus szakon készített szakdolgozattal.

4) Kedves Adrienn lelkületű emberkék.
Legyetek ti akár fiúk akár lányok, remélem hogy a kurvamagas lovatokról fogtok kurvanagyot pofára esni, hogy észrevegyétek, hogy az amiben vagytok az nem a ti érdemetek... és hogy megtanuljátok mi az, hogy küzdeni valamiért, hogy elérni valamit, és hogy saját erőből megcsinálni azt amit szeretnétek... apu és Pisti pénze tényleg jó meg szép, csak éppen nem a tietek.

Ja és egyébként is... Pisti mér ekkora fasz hogy albiban lakik, van Cabrioja de még nem vett lakást? Vagy valójában egy "okosított" használt 800k-s kabriorol beszélünk amit megvett személyi kölcsönre?

Na mindegy nem rosszmájúskodom... ez már más sztori.

Pisti ha erre jársz, javasolnék valamit. MENEKÜLJ!

2009. március 3., kedd

Tipikus párkapcsolati eset

Párkapcsolatban teljesen normálisan adódó időről időre visszatérő problémák vannak... ilyen például a: mennyit, hogyan, hol legyünk kettesben, amit távkapcsolat esetén akár 3-4 helyszínre is érteni lehet...

Hosszú ideje már nem voltunk barátnőmmel semerre, így hát tegnap kitaláltam elméleti síkon, hogy milyen frankó lenne körbenézni egy hétvégée alatt itt három fővárosban, Budapest-Bécs-Pozsony... mára addig jutottam, hogy egyik ismerőssel el is kezdtem átbeszélni hogy ha kocsival megyünk négyen, pozsony melletti szállással (szombat estére), akkor körülbelül az egész szombat reggeltől-ebédig Bécs, majd koradélutántól estig Pozsony, megpihenés után másnap vissza Budapest történet kettédobva, mert a csajok mégse fizessenek, meg van 30-35ezer Ft-ból.

És innentől jön a szokásos párbeszéd:

- Szia két hét múlva lenne kedved kirándulni Béláékkal?
- Nem.

Innentől kezdve már kurvára nem érdekel a történet, mert elsőre Nemet mondani...legalább egy annyi után hogy még is mi lenne a program érteném, de igy elsőre nem már nem tetszik.
Mondom jó, akkor nem megyünk. És ennyi. Elköszönünk.

Második felvonás 5 perccel később. Mialatt én átgondolom, hogy jó lehet hogy nekem sem esne jól ha így bemondanának egy lefixtálnak tűnő programot, hogy márpedig akkor 2 hét múlva hétvégén mi lesz. Na mindegy, jön a hívás.

Lenyugodtam-e?... eddig is nyugodt voltam, csak elképzeltem hogy milyen fasza lesz aztán porrá lett zúzva az egész egy tized másodperc alatt... Témaváltok mert már nem is akarok ezzel foglalkozni...

3. felvonás. 2 órával később épp vacsorát készítek:

- Szia, egyébként milyen program lett volna?... elmondom kis vonakodás után hogy mithogy találtam / tunk ki, és hogy azért mennénk négyen mert akkor jobban ki jön minden. Az egész hercehurca benzin + pályamatricákat nézve valahol 18.000 körül lehet. A szombati szállás vacsorával körülbelül 8.000-10.000 4 főre, és az hogy sétálunk egyet Bécs meg Pozsony belvárosában igaziból nem kerül semmibe... ha meg kell valami hát ott a bankkártya nem halunk bele. Mindegy... igaziból miután tálaltam a sztorit, jött az amit tudtam már délután óta hogy nem fogok elkerülni.
- Kár hogy nem a kettesben töltött időnkhöz tervezel programokat ilyen ügyesen.

Sejtettem, hogy innen fúj a szél, úgyhogy vissza is kérdeztem hogy akkor menjünk ketten? Nem, nemazért...CSAK ... és ez az a tipikus női fordulat ahonnan kezdve megbaszhatod. Jól figyelj mindig a csak-ok utáni részre! CSAK... máskor kettőnknek is kitalálhatnád, de ha akarsz menj el nyugodtan.

A dupla csapda tipikus esete... mindenesetre megmondtam hogy alapból kettőnkre volt kitalálva, de ma átgondoltam és arra saccoltam hogy nem lesz baj ha négyen megyünk, merthát mi ffiak nem abból indulunk ki, 1 pár pluszban az BAJ, hanem plusz lehetőség... amíg a csajok csacsognak a sétálóutcán a kirakatok előtt addig mi a saját témáikon okoskodhatunk, este ha a csajok álmosak az egész napos cirkálástól, mi még lemehetünk meginni egy sört. PONT.

Nem ugyan az a kibaszott kiindulási szempont, és innentől kezdve lehet olyan de olyan szépen elbeszélni egymás mellett, amire jelen esetben csak azért nem került sor, mert már nem elsőre futottunk át ezen a történeten...

Namost egyedül nyílván nem fogok elmenni, mivel mint említettem távkpcsolatban vagyunk együtt immáron bő 5 éve, minden hétvégét ki kell használni az együttlére amit csak lehet. Viszont azért visszakérdeztem hogy Ő mikor talált ki kettesben töltött időhöz programot... mert mondom elég rég én úgy emlékszem. Hát hogy ő mondta hogy menjünk színházba...


Igen. Tényleg mondta. Csak egy apróságot nem, mikor, melyikhétvégén, melyik városban melyik színdarabot nézné meg ... Innentől kezdve mondtam neki, hogy ha ilyen irányú igényei vannak, nyugodtan mondja meg hogy mikor hova lenne kedve elmenni, mert én is szeretem a színházakat, csak akkor legyne fix a dátum, és a helyszín, a jegyek pedig el lesznek intézve bőven addig az időpontig.

Én most ajánlottam egy fix programot, fix idővel, igaz nem kettesben. És innen is látszik, hogy szimplán értelmezési és kommunikációs részleteken hogy el lehet jutni a kiborult sótartótól, odáig, hogy tudodmit elköltözök... vagy valami hasonló.

Türelem, őszinteség, és rengeteg odafigyelés... na meg értelmes, sértődésmentes kommunikáció szükséges ahhoz hogy egy kapcoslat akár táv akár nem fenntartható legyen hosszútávon...akár baszogatják emiatt egymást a pasik hogy "papucs vagy" akár nem, ettől még tapasztalataim szerint a történet ennyiről szól... minden esetben.

2009. február 19., csütörtök

Csoportosítok - Takarékoskodás

De kurva lelkes vagyok hogy megint írok. (majd az idő múlásával apad ez ...)

Ja meg unatkozok is. Munkaidőben?? Ha kétszer megkérdeztem hogy mit csináljak és éppen nem tudják, még annak ellenére sem erőltetem tovább a dolgot hogy még próbaidőn vagyok. Lehet, hogy amit délelőttre kaptam úgy gondolták kitart egész nap... ha így gondolták akkor ne lottózzanak a héten :)

Az hogy miért éppen a spórolás jutott eszembe, mint téma nagyon egyszerű. Elég sok benyomás ért mostanában ezzel kapcsolatban.

Tisztázzuk, elég jól takarékoskodónak tartom magam. Szerencsére van is miből. Viszont a kicsiből is tudtam és többől is tudok. A takarékoskodás alapjában véve egy bizonyos szintig pénz kérdése. A bekezdést summázhatnám, úgy hogy "Aki nem tud takarékoskodni 250.000-ből az nem fog tudni 350.000-ből sem *". És akkor nézzük a csoportokat amiket eddig sikerült feltérképeznem természetesen a teljesség igénye nélkül.

1. Észnélkül hitelherdáló: Őt tényleg nem érdekli, hogy mi mennyibe kerül és milyen kamatra adják a hitelt a lényeg hogy neki mindig minden azonnal KELL. És ennek fényében a megtakarítást mint szót nem is ismeri.

2. Amíg van költ: Ő a tipikusan az "addig nyújtózkodj amíg a takaród ér" mondás jellemez. Viszont minden egyes hónapban centire meg van a takaró széle. A megtakarítás szót ismeri, de általában csak sopánkodás közben használja. Átmeneti megtakarításai melyek az egy egy nagyobböszegű bevételéből származik, általában váratlan kiadásait fedezik. Néha ráveszi magát arra hogy kiadásait részletesen figyelemmel kövesse, de az abból levont konklúziót nem alkalmazza a későbbiekben.

3. Jut is marad is: Arany középút. Pontosan tudja kontrolálni kiadásait és bevételeit, esetenként felmerülő alkalmi kiadásainak kompenzálására is képes. A szeme előtt lebegő célok könnyedén felülbírálják az olyan eseti pénzköltési lehetőségeket amelyeket mellőzni tud. Életvitelét nem jellemzi nélkülözés semmilyen szinten hiány.

4. A több kevesebb: Többet takarékoskodik de kevesebbet él. Ha elmegy nyaralni vagy kirándulni az utolsó Forintig / Euroig kiszámolja a benzint, és hogy belefér e egy gombóc fagyi a kasszába. Jobbik esetben visszatér az előbbi csoportba, rosszabban megy egyenesen tovább az alábbiba.

5. Spóroljunk magunkon: Irdatlan szarevő. Inkább nem költ magára, sem ruhailag sem egészségileg, sem más téren. Szórakozni nem jár, minden kiadását az épelméjűség határain túl minimalizálja. Ha az "az vagy amit megeszel" mondás teljesülne egy rakár Tecsógazdaságos trutyivá slattyanna.

Én valahol a 3-4 között érzem magam. Viszont ismertem embereket akik az 1-es és 2-es csoportba sorolhatóak. A legrosszabb az egészben hogy a például a Provident és a hozzá hasonló "tuti" 400%-os THM-mel dolgózó társaságok segítik is ezeknek a csoportoknak a gyarapodását.

*teszem hozzá erre a szintre én is a havi 60-70.000-ről küzdöttem fel magam öt lépcsőben ...

2009. február 18., szerda

Örök Körök - szerelem

Előszeretettel futunk végig ugyanazokon a sémákon, ugyanazokon a sok esetben feleslegesnek tűnő körökön amik nem vezetnek sehova. Nem, kurvára nem tanulunk mások kárából, mert hát természetesen mindig mi érezzük úgy, hogy mi vagyunk azok akik a 100-ból 1 szabályának 1%-át fogják kitenni. A mondás pedig hogy "a hülye a saját kárán, az okos pedig másokén tanul" nagyon szép, viszont szeretik az emberek inkább naív, de boldognak vélt helyzetbe ringatni magunkat és várni a sültgalambot.

Nézzük az egyik legjobb példát. Le- majd visszaszokni a cigarettáról/ra, kilépni majd visszaugrani egy már nem működő "se veled se nélküled" kapcsolatba. Mind kettőre láttam már példákat, van amelyikben részem is volt.

A legszomorúbb, hogy ha ismerősöm barátom került hasonló helyzetbe, hiába mondtam meg, hogy mi történt velem, milyen szituációkon mentem keresztül mire a mostani (egyáltalán nem biztos, hogy stabil vagy megnyugtató) helyzetbe jutottam, nem igazán gondolta át egyikük sem. Utána persze jött a csodálkozás, hogy jéé tényleg. Ilyen ez, baszhatom az igazamat. Merthát nekem is mindig mindenben természetesen ... Egy eset azért tanulságos lehet, egy legutóbbi hátha valaki elolvassa és hasznosítja.

Szeret-nemszeret

2 éves kapcsolat után különböző okokból szétment két ember. Egyik ismerősöm a barátnőjével. (Komolyan az egyik ismerősöm, és nem a tipikus "haverom barátjának a szobatársával" terelésről van szó). Egyébként is egyszerűbbnek érzi az ember ha más életén csámcsog mintsem a sajátján. Ebből él a fél világ nem? Én konkrétan nem, de mégis a szellem és lélek számára egyszerűbb, hogy nem önelemzést kell véghezvinni, csak szituációkat végigpörgetni.
Szóval adott volt a helyzet. Karácsony -1.5 hónap magasságában szakítás. "Véletlen". Tehát a tipikusan "Fellökted a sót! TUDOM! De ..." kaliberű vitacsírából induló, gyors egymásnakfeszülés, alvás(imitálás) és másnap már elköltözés. Ki költözik? A lány, egy barátnőhöz... átmenetileg...

Gyanú #1. Nem... a lányok nincs az az ég hogy úgy lépjenek ki a kapcsolatból hogy nincs B verzió. (Én konkrétan még nem láttam ilyen szakítást...) azt el tudom képzelni hogy ha egy Olyannyira átmenetileg hogy egy hét múltán már saját albérlet után nézelődik Budapesten, a vidéken sem épp magasnak mondható fizetésével. (Gyanú #2.)... Mondtam havernek a szakítás után, figyelj, ennek a csajnak van valakije, és ez fix. Nem csak én, mindenki. De hát természetesen nem lehetett a csajnak senkije... 100ból1... nem végül ő sem került be szerencsés 1%-ba. A csaj összejött 22 éves korában egy 35+-os családapucival akinek jólmenő üzletében ő dolgozott. A csaj jól kinéző aranyos teremtés, csakhát elkurvult. Így aztán lett sírás rívás, leginkább haver részéről. A csajszit pedig 2 hét múlva már luxuskocsival szállíttotta apu a saját albérletbe... Nem telt bele sok idő folytatta ismerősöm aki innentől kezdve X lesz az ámokfutást. Találkozott a lánnyal, hosszú beszélgetések, filmnézések, kellemes időtöltések, gyakorlatilag minden ugyanaz volt mint előtte, csak semmi erotikus és romantikus vonulat. Ő pedig azt hitte, hogy ez majd jó lesz.

Nos nem lett jó. Hetenként kellett végighallgatni a legextrémebb történeteket...Most beszéltünk, és szerintem újra összejövünk, két nappal később épp "sohatöbbé nem szólok hozzá" majd újabb 3 nap elteltével "hétvégén együtt megyünk moziba" stádiumok váltották egymást. Kurvaunalmas... még kivülről is. Egy ZS-kategóriás brazil szappanoperát megszégyenítő módon bonyolódtak a szálak, egymás E-mailjeinek megtekintésétől, a "csaj lefekudt a másik pasival" konstatálásán át a különböző probálkozásokig. Őszintén szólva már belefáradtam, hogy próbáljak bármit is tenni, vagy kirángatni havert ebből az őrületből. Jó persze nem hamar, de a 3. hónap után azt mondtam. NEM ÉRDEKEL BAZMEG HOGY TE ÉS AZ A KI***OTT K*VA MIT CSINÁL. Nem vette zokon. Azóta eltelt kis idő és már ő is kezdi látni hogy szélmalomharcot folytat. Teljesen feleslegesen. Mondtam neki, hogy ha még két hét után is ezt fogod mondani (kb ennyi idő volt a legutobbi jobanvagyunk-rosszbanvagyunk váltás között) akkor el fogom hinni neked.

Úgytűnik tényleg komolyan gondolta. Viszont a 3 hónap alatt a szakítás minden marcangoló jelenetét körülbelül 5-6 alkalommal sikeresen átélte, beleértve az elegemvan és most resetelem magam némi alkohollal szituációktól, a depressziós magányos napokig.

Ne legyünk hülyék, te se én se ő se. Ne higgyük azt hogy másodjára, harmadjára majd jobb lesz! Teljesen felesleges belehajszolni magunkat olyan őrületes szituációkba, amiknek a kimenetele 100ból 1x sem lesznek olyanok amilyet mi várunk. Nem nem egy filmben élsz, és még ráadásul az sem biztos hogy happy az end. Szóval ha már nem működik álljunk tovább, szedjük rendbe magunkat és kezdjük előről...

Hogy mennyire kibaszottul paradox... aztmondom hogy szállj ki és kezdd újra. Úgy látszik én is bennevagyok. Bár ilyen szerelmibe szerencsére csak voltam, és abból elég sokat "tanultam".

Nem. Nincs az az Isten hogy azt leírjam most! Mi? Sör? Nem... most akkor sincs.

2009. február 16., hétfő

Megindító barátság

Miért kezdtem bele?

Valószínűleg ugyanazért mint rengetegen mások.

Magányos vagyok? Néha.

Ebből kifolyólag aztán rengeteg dolog benne marad az emberben amiből semmi jó nem származik.

Általában akik nem ismerik fel azt, hogy szükségük van arra hogy saját magukból a külvilág számára elérhetővé tegyék a gondolataikat, problémáikat jó eséllyel pályáznak 30-40 éves korukra egy jobbfajta agyvérzésre, szívinfarktusra, vagy egy csinos fekélyre. Természetesen a blog írás nem garancia semmire. Ha csak nem arra hogy az ember utána pár percig, óráig esetleg napig tisztábban látja a világot, és felszabadultabbnak érzi magát mint előtte. Már csak akkor ha valami búját baját írja le, ami tegyük hozzá hogy a magyar ember kedvence. Panaszkodjunk hát együtt.

Visszatérve a magányra. Azért ez fura kérdés. Vannak barátaim. Igen a szó szoros értelembe vett barátokra gondolok, nem azokra az emberekre, akikkel "helómizujs" szinten lehet kommunikálni, bár azokból is meg lehetne telíteni egy kisebb panelházat. Ők egyrészt nem számítanak annyira, másrészt rájuk nem is akar és nem is tud építeni az ember... Ha csak nincs nagyon rászorulva. De inkább ne legyen.

Szóval a barátság. Elég jó téma mert rengeteg oldalról meg lehet fogni. (idáig jutottam az első blogírás nekirugaszkodás során, aztán 5 órával később mikor újra gép elé ültem már tudtam is hogy mi legyen a címe.)

"Szóval miért írom a blogot? "

Nem mintha magyarázattal tartoznék, nem is értem miért teszek fel magamnak ilyen kérdéseket. De ha már belefutottam nézzük. Egyrészt a jelenlegi helyzetet elnézve, a barátaim felével sem tudok annyi időt tölteni, annyit beszélgetni mint amennyire megérdemelnék... nem, nem fogják tudni hogy blogolok, nem is lényeges. Akkor pedig mi ennek az egésznek a célja? leginkább majd megválaszolják azok akik idetévednek. Vagy ők sem. Ha elérem egy egy bejegyzéssel hogy én jobbat alszok, és örömtelibb vagyok már megérte. Önző vonulat, de tetszik.

"Mindig ennyire csapongani fogsz b42+ ?"

Nem tartom valószínűnek, nem is értem, hogy miért érzek effajta izgalmat miközben írom a sorokat. Ja megvan, ez azért nem egy szimpla napló. Amit régen írtam szépen kézzel, annak az első oldalán nagy betűkkel ott állt, hogy "Ha innen tovább lapozol, azért már nem vállalok felelősséget, amit elolvastál, azzal kapcsolatban nem érdekel a véleményed, és nem kell kérdéseket feltenned." Most itt egy kicsit más a pálya, mert lehet idetévedsz végigszenveded a rettentő érdekfeszítő agyszüleményeimet, és hogy neked ettől jobb lesz, vagy elindul bármilyen érdeklődés, interakció, azt nem fogja garantálni semmi.

Most hogy elszenvedtük magunkat idáig, megnézhetnénk már mi a búbánatos papucsért adtam ezt a címet?

Megindító barátság. Nem, nem hangzik rosszul, valószínűleg Neked is vannak olyan barátaid, akiket mint testvéred szereted, vagy akikért elég nagy áldozatot is képes lennél hozni. Nem mondom, hogy meghalnánk egy barátért, mert az eléggé hollywoodi lenne, de tudjuk miről beszélek. Mindenesetre vannak helyzetek amikor ezekkel a barátokkal is a legjobb amit tehet az ember hogy ül egy tábortűz mellett, vagy egy üveg bor mellett és hallgat. Nem rossz program akármennyire is annak tűnhet elsőre. A végtelen egyetértés jegyében eltölteni estéket a legjobb dolog, a "végeláthatatlannak tűnő idő óta ismerjük egymást" érzést pedig megfizethetetlen. Egy valami szokott hiányozni. Mégpedig az őszinte "lélektől-lélekig" beszélgetés. Félünk? Félünk a legjobb barátainktól? Félünk velük megosztani velünk kapcsolatos dolgokat? Akkor milyen barátság ez? Te tudsz mondani egyetlen olyan embert aki mindent tud rólad? Tényleg mindent?

Én attól tartok nem. De valószínűleg Te sem. Ha mégis, ennek igazán örülök, akkor azon ritka emberek közé tartozol aki ezt meg tudja tenni. Feladni a titkait, alkalmanként érzéseit a beteljesedett határtalan barátságért. Mennyivel egyszerűbb bebújni egy-egy jól bejáratott szerepkörbe, sémába? Az ellenkezőjét tenni annak amit érzel, csak azért, hogy azt kapd amit elvársz... képmutatást.

Szomorú vagy, kiábrándult, és mégis mosolyogsz, és el akarod hitetni mindenkivel hogy "minden szép, és a legnagyobb rendben van". Miért? Mert többre nem kíváncsiak? Nem, nem feltétlen erről van szó. Inkább arról, hogy nincs rá idő. Mire körvonalazol egy problémát, egy szituációt, nagyon ritka hogy végighallgatják az embert. Én alapjában véve jó hallgatóság vagyok, viszont annál kevesebb tanácsot szeretek adni, főleg nem olyan területen amelyben én is járatlan vagyok. Megpróbálhatja az ember, de azzal veszélyes játszmába kezd... a tanács eredményét, kimenetelétől függően szokás számon kérni...

Kalandozok már megint. Nem vagyok képes fókuszálni arra, hogy miért is kezdtem bele ebbe a barátság történetbe... és már rég nem ott tartok fejben sem ahol fél órával ezelőtt. Lényegtelen, mint mondottam... A lényeg talán annyi, hogy ha nem lennénk ilyen világban, nem viselnénk mindannyian előszeretettel a magunk számára oly könnyen hozzáférhető maszkjainkat, valószínűleg ez a blog sem indult volna el. Mert akkor időtlen időkön át tudnánk beszélgetni egymással, türelemmel, és nemcsak hogy meghallgatnánk a másikat, de mindenféle hátsó félelem nélkül tudnánk ellátni egymást jobbnál jobb tanácsokkal, és természetesen egy nap sem 24 órából állna.

Nincs mit tenni, azt hiszem még fogok postolni.